Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2025. október 28.
Boldog hétfőt mindenkinek! 2025. október 27-e van, és ma egy üzenetem van számotokra. Ha nem ismersz, nos, én közvetítek üzeneteket. Energiát olvasok, távolbalátást végzek és sok más dolgot is csinálok. Ezzel együtt nézzük meg, ki érkezik hozzánk ma.
Légy nagyon óvatos, amikor eldöntöd, mi a helyes és mi a helytelen – egyénileg és kollektíven is. Nincs abszolút igazság. Nincs olyan küszöb, amelynél egy kijelentés abszolút igazsággá válna. Miért, kérded? Miért beszélünk erről ma? Azért beszélünk erről, mert az emberi kollektívában létezik egy olyan megértés – vagy inkább hit –, amely kategorizálja, mi a jó és mi a rossz. Most nem az atrocitásokról beszélünk, vagy olyan dolgokról, amelyek nyilvánvalóan nincsenek összhangban valami pozitívabbal. Bár azt is mondhatjuk, hogy még azokban az esetekben is, minden valamilyen célt szolgál. Azokról az esetekről beszélünk, amikor sokan az emberi kollektívában úgy gondolják, hogy ők az ítélőbírói annak, mi helyes és mi helytelen. Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy amikor a jóról és a rosszról van szó, nincs határvonal vagy abszolút igazság, ahol a jó véget ér és a rossz kezdődik. Egyszerűen azért, mert ez egy rendkívül egyéni aspektus – nemcsak az emberi kollektíván belül, hanem mindenki más, fizikai és nem-fizikai létező számára is. Amikor ezt tudod, amikor ezt a fogalmat megérted, akkor képes leszel másképp nézni arra, ami körülötted történik. Többé nem fogsz olyan ítélkező lenni másokkal szemben, akik más igazságot hordoznak. Az igazság soha nem abszolút. Még azok sem, akik magukat mindentudónak tartják, akik azt mondják: „ez az igazság, ez létezik” – még ezen kijelentésen belül is léteznek eltérések. Soha sincs abszolút igazság. És éppen ezért ti, mint emberi kollektíva, ti, mint emberek a fizikai világban, nem kellene, hogy ragaszkodjatok az igazsághoz – mert az pusztán eszköz a megosztottságra. Nézd meg, mit neveznek igazságnak, mit jelenítenek meg igazságként. Azok, akik azt mondják: „ez az igazság” vagy „az az igazság”, megosztani, manipulálni akarnak. Nem rendelhetsz igazságot egy bizonyos csoporthoz, kulturális kapcsolódáshoz, politikai irányhoz vagy hitrendszerhez – mert nincs abszolút igazság. És bárki, aki azt állítja, hogy létezik, nem érti az univerzumot. Nem a magasabb tudásból szól. Rendkívül fontos, hogy elfogadd a másikat olyannak, amilyen, és elismerd, amit hisz. Ha valami jobbat akarsz teremteni, nem ragaszkodhatsz bizonyos igazságokhoz, és nem nevezheted ezt befogadónak. Nem követelhetsz meg bizonyos cselekvést, és nem nevezheted azt befogadónak. Azért vagyunk itt, hogy emlékeztessünk: a létezés gyönyörű és csodálatos lehet, ha a különbségeket elfogadjuk. Légy az, aki mutatja az utat. Légy a példa azok számára, akik még tanulnak, akik még nem tudatosak. Mutasd meg nekik, hogy lehet másképp. Mutasd meg, hogyan néz ki, amikor másképp van. Ők minket Figyelőknek neveznek. Nem avatkozunk be. De mindent látunk.
A Figyelők ma arról beszéltek, hogy fogadjuk el mások igazságát. Azt hiszem, volt már korábban egy hasonló üzenetünk. Nem tudom, hogy a Figyelőktől vagy mástól jött-e, de ugyanarra utal: nem ragaszkodhatunk egy bizonyos igazsághoz, mert az nem feltétlenül mások igazsága. És nagyon érdekes, amit most megemlítettek – hogy nincs abszolút igazság. Néhányan azt fogjátok mondani: „de igen, van, mert ez létezik, tehát ez az igazság.” Óva intelek ettől, mert lenyűgöző, ahogy a Figyelők kiemelték: még abban az állításban is, amit abszolútnak hiszünk, vannak eltérések. Semmi sem abszolút. Emlékezz erre: semmi sem teljesen igaz. Gondolj bele egy pillanatra ebbe a kijelentésbe, és abba, mit jelent ez számodra ebben a világban. Azt hiszem, valójában nem is tudjuk teljesen felfogni ezt, mert fekete-fehér gondolkodásra tanítottak minket, igaz? „Ez így van, és az nem így van vagy nem így kellene lennie.” Ez egyfajta társadalmi beidegződés, többek között. De amikor magasabb szintű iránymutatásról van szó, nincs abszolút igazság. Ez pedig engem emlékeztet az egyetemes polaritás törvényére, ami hermetikus törvény, ugyanakkor egyetemes is. A dolog lényege az, hogy amikor a jóról vagy a rosszról beszélünk, ahogy a Figyelők is mondták, nincs küszöb. Hogyan lehetne meghatározni, hol végződik a jó és hol kezdődik a rossz? Nem lehet. Az egyetemes polaritás törvénye úgy tekint két ellentétre, mint ugyanarra a dologra – nem látja őket ellentétnek, hanem ugyanannak, különböző fokozatokban. Különböző rezgési szintek választják el őket. Természetesen, amit mi negatívnak, rossznak vagy kevésbé kedvezőnek érzékelünk, az alacsonyabb rezgésű. Amit jónak érzékelünk, az magasabb rezgésű. Mégis, ugyanannak a dolognak a különböző fokozatai. Ezt tudva – hogyan juthatsz el innen oda? Nem lehet „kivenni” az egyiket. Nem lehet eltüntetni, mert mindig létezik. Ez nem így működik. Sokan mégis ezt akarjuk – el akarjuk távolítani a sötétséget, a rosszat, bárminek nevezzük is. De nem lehet eltüntetni. Amit helyette tenni kell – és amit ez a törvény is sugall –, hogy a sötétebb vagy negatívabb, „rosszabbnak” érzett állapotból a „jobb” irányba úgy juthatsz el, ha egyszerűen megemeled a rezgésedet. Hogyan jutsz el a sötétebből a világosabba? Úgy, hogy megváltoztatod a nézőpontodat, a felfogásodat. Ez pedig megváltoztatja a rezgésedet, ami átalakít, ami alkimizál. Látod, hová vezet ez? Nem arról van szó, hogy „szabaduljunk meg ettől”, hanem hogy átváltoztassuk – azáltal, hogy mi magunk változunk. Nem tudom, mindenkinek világos lesz-e ez, de azoknak, akik már ismerik az egyetemes törvények gondolatát, különösen a polaritás törvényét, érdemes utánanézni. Nézzétek meg, miről is szól. Erről beszéltek ma. Mindenesetre, írjátok meg, mit gondoltok a Figyelők mai üzenetéről – és persze, maradjatok hangolva a továbbiakra. Sziasztok.
