Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2026. január 31.
Szép szombatot mindenkinek! 2026. január 31-e van, és mára egy különleges üzenetet hoztam nektek.
A mai nap egy kicsit más lesz, mert nem közvetlen csatornázás következik. Ehelyett egy olyan témáról fogok beszélni, amire végre megtaláltam a megfelelő szavakat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de gyakran előfordul, hogy tudunk dolgokat a lelkünk mélyén, de nem tudjuk, hogyan öntsük őket formába. Értjük a lényeget, de a magyarázat még várat magára – mintha az elménknek időre lenne szüksége, hogy utolérje a belső tudásunkat.
Amiről ma beszélni szeretnék, az az idő fogalma. A legtöbben tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy az idő – ahogyan az emberi világban ismerjük – csupán egy illúzió. Ez egy emberi elme által alkotott fogalom, amivel mérjük a távolságokat és az események közötti réseket, hogy egyáltalán működni tudjunk a mindennapokban, például ne késsünk el egy találkozóról.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a többi létezésünk – legyen az egy másik emberi élet, vagy egy más síkon, más kiterjedésben zajló tapasztalás – nem a múltban vagy a jövőben van. Minden ebben a pillanatban történik, egyidejűleg, mert az idő nem egy egyenes vonal.
Az idő illúziójának elengedése
A mai videó célja, hogy segítsek nektek elszakadni az idő bűvöletétől. Sokan mondják, hogy elfogadják az időtlenséget, de a mindennapokban mégis azt kérdezgetik: „Mikor jönnek már a földönkívüliek? Mikor történik már meg ez vagy az? Miért tart még mindig itt a világ?” Ez azt jelenti, hogy elméletben értitek az illúziót, de a gyakorlatban még mindig az idő fogságában éltek, várakoztok, és türelmetlenkedtek.
Ma reggel kaptam egy „kirakós darabkát”, ami segített összeállítani a képet. Egy zseniális példát láttam arra, mi is valójában az idő illúziója.
Gyakran mondják nekünk, hogy legyünk jelen, éljünk a mostban. Azt tanítják, hogy a jelen pillanatban nincs múlt és nincs jövő, ott béke van, ott találjuk meg önmagunkat. De mi történik valójában, amikor a jelenben vagyunk?
Amikor jelen vagy, valójában más tudatállapotokhoz kapcsolódsz.
Sőt, a „pillanatban lenni” kifejezés technikailag még mindig hibás, mert azt sugallja, mintha a pillanat maga is egy időtartam lenne. Ha az idő nem létezik, akkor pillanat sem létezik. Amink marad, az nem más, mint a tudatosság különböző állapota.
Az idő mint korlátozás
Vegyünk egy példát: megállsz egy gyönyörű virág előtt, és beszívod az illatát. Ilyenkor valójában nem egy „időpillanatban” vagy, hanem átkapcsolsz egy olyan tudatállapotba, amely támogatja a lelki tágulásodat és a magasabb szintű érzékelést. Amikor azt mondják, hogy szakítsunk időt az elmélyülésre vagy a természet csodálatára, valójában arra kérnek, hogy lépjünk át ezekbe a magasabb tudatállapotokba.
Ebből kiindulva: mi is akkor az idő?
Az idő nem más, mint egy korlát, amely egy bizonyos tudatállapothoz láncol minket.
Amikor azon rágódsz, hogy „mikor lesz már változás”, valójában lehorgonyozod magad a jelenlegi tudatállapotodban. Megakadályozod a saját tágulásodat, mert nem engeded el a rögzült kereteket, hogy elérj más szinteket.
Az idő megértése és elengedése kulcsfontosságú. Hallani történeteket emberekről, akik 150, 200 vagy akár 300 évig élnek. Ők nem feltétlenül azért élnek ilyen sokáig, mert különlegesen egészséges a testük, hanem azért, mert elengedték az idő eszméjét. Amint megszűnik az időbe vetett hited, a fizikai tested és a teremtőerőd is megváltozik. Az időbe vetett hit béklyóban tart minket; ez a rendszer része, ami korlátozza a szabadságunkat.
Hogyan szabadulhatunk fel?
Ha úgy érzed, hogy elszalad melletted az idő, vagy hogy „ketyeg az órád”, az közvetlenül befolyásolja a testedet és azt a képességedet, hogy elérd a magasabb tudatállapotokat.
Hogyan engedhetjük el ezt? Úgy, hogy megtanulunk megállni és „megszagolni a rózsákat”. Ne rohanj a munkába anélkül, hogy észrevennéd a napsütést az ablaküvegen. Minél több ilyen megélést viszel az életedbe, annál kevésbé fogsz az időhöz rögzülni.
Én magam is észrevettem, hogy mostanában fogalmam sincs, milyen nap van. Szerdán azt hittem, csütörtök van, néha felébredek, és keresnem kell a naptárat. Ez természetes folyamat: ahogy emelkedik a tudatosságunk, úgy halványodik el az idő illúziója.
Záró gondolat:
Ne aggódjatok annyit az idő miatt. Ha van egy találkozótok délután háromkor, menjetek el rá, de közben élhettek az idő illúziójától független, szabad életet. Az idő egy csapda, sokkal inkább, mint gondolnánk. Ennek a felismerése és elfogadása nemcsak észbontó lehetőségeket nyit meg, hanem végtelenül fel is szabadít.
Írjátok meg, ti mit gondoltok erről a témáról!
Tartsatok velem továbbra is, hamarosan jelentkezem. Sziasztok!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=z6tvOqPKLY8 Az összefoglalásban segítség volt: Gemini
