Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2026. március 29.
A mai bejegyzés a szembenállás illúziójának lebontásáról szól, hangsúlyozva, hogy a szellemi fejlődés során nincs „mi” és „ők”, csupán egységtudat létezik. A beszélő rávilágít, hogy a fény nem harcol a sötétséggel, hanem átalakítja azt, és a belső ellenállás feladása az, ami eltünteti az akadályokat az utunkból. Fontos különbséget tesz a kivetítés és a belső inger között, segítve az olvasót annak felismerésében, hogy saját érzelmi reakcióinkért mi magunk vagyunk felelősek. Végezetül a hermetikus törvényeken keresztül emlékeztet minket a mindenség rendjére, ahol az elfogadás és a ritmus a kulcs a legmagasabb önmagunkká váláshoz.
Boldog vasárnapot mindenkinek! 2026. március 29-e van, és ma is hoztam nektek egy üzenetet.
Ahogy azt a mai videó címéből is láthatjátok: nincs többé „mi” kontra „ők”. Ez talán néhányotok számára vitatható lesz, de arra biztatlak titeket, hogy tartsatok velem, mert olyan dolgokról fogok beszélni, amikre felhívták a figyelmemet, és amiket vagy újra el kell ismételni, vagy most kell először bevezetni – attól függően, hol tartotok ezen az úton. Ez mindegy is. Az ok pedig az, hogy rengeteg minden történik most: sok feltárulás zajlik a fizikai és a nem-fizikai síkon egyaránt. Ezek a dolgok felkavarják az állóvizet, régi sebeket tépnek fel, és több módon is próbára teszik az emberi egót.
A mai vezérelv tehát az, hogy nincs „mi” kontra „ők”. Miért kaptam ezt a címet? Mert ez a felsőbb útmutatásból érkezett. Elgondolkodtam, hogyan is kezdjem ezt a bejegyzést, és arra jutottam, hogy beszélnem kell valamiről, amit sokan talán nem értenek. Sokan az egész utazást – legyen szó emberi szintről vagy nem-fizikai lényekkel való kapcsolatról – egy csataként fogják fel. Egy harcként a jó és a gonosz, vagy a jó és a rossz között. Ma szembe kell szállnom ezzel a nézettel, mert a felsőbb útmutatás nem akarja, hogy így tekintsetek rá.
Bár a „szellemi háború” vagy a „csata” kifejezéseket a múltban használtuk bizonyos folyamatok szemléltetésére, lényegében ezek nem pontosak. A háború vagy a csata feltételezi, hogy van egy győztes. A felsőbb útmutatás viszont azt mondja: nincs győztes. Nem is lesz győztes. Amikor azt halljátok szellemi emberektől, hogy „megnyertük a háborút, a fény győzött”, az pontatlan. Ez nem felsőbb útmutatás. A győzelem azt sugallná, hogy volt egy küzdelem, amelynek végleges kimenetele van. De ez nem így van.
Adódik a kérdés: akkor hogyan tekintsünk erre? Mi ez valójában? Először is, a sötétséggel nem lehet harcolni. A sötétséget megvilágítjuk. Felszínre hozzuk, átalakítjuk, átminősítjük. Ezt teszi a fény a sötétséggel. A fény nem harcol a sötétség ellen. Ha harcolna, akkor a „csata” szó emberi értelmezése helytálló lenne, de nem az. Nincs győztes, nincs csata – csak emlékezés van és meghaladás. A sötétség mindig létezni fog valamilyen formában, különösen a sűrűbb terekben, mint amilyen a fizikai sík. Ez a kettősség része, aminek itt léteznie kell.
Beszéljünk arról is, hogy miért nincs „mi” és „ők”. Ha nincs csata, akkor szembenállás sem lehet, mert magasabb szempontból, a felsőbb dimenziókban csak egységtudat létezik. A „mi kontra ők” szemlélet elkülönít, nem pedig egyesít. Ha a szellemi utadon jársz, és érted ezt a koncepciót magasabb szinten, de nem vagy hajlandó alkalmazni a fizikai világban az emberekre vagy a közösségre, akkor még nem építetted be ezt a tudást a lényedbe. Nem integráltad. Ezt minden szinten alkalmazni kell. Nem mondhatod azt, hogy „majd az ötödik dimenzióban gyakorlom az egységtudatot, de amíg itt vagyok, folytatom a különállást”. Meglepődnél, hányan gondolkodnak így. Minden az ellenálláson múlik. A „mi kontra ők” azt jelenti, hogy ellenállunk valaminek. Ellenállunk annak, hogy elengedjük a harcot – nem karddal vagy fegyverrel, hanem belsőleg.
A hegy és a kard példája
Hadd meséljek el egy történetet a saját utamból, ami évekkel ezelőtt történt. Az utazásom elején többször láttam egy hatalmas hegyet, amit állandóan megpróbáltam megmászni. Akárhányszor lehunytam a szemem, ott voltam a hegy lábánál. Nem vagyok hegymászó, ez egy tisztán szellemi kép volt. Sosem jutottam fel a csúcsra, vagy ha egyszer-egyszer sikerült is, nem tudtam leereszkedni a túloldalon. Nem értettem, miért.
Aztán egy ponton, amikor elértem a megértés és az integráció egy magasabb szintjét, ismét megjelent a hegy. Ott álltam előtte egy karddal a kezemben, és azon gondolkodtam, hogyan vágjak neki újra a harcnak és a mászásnak. De hirtelen azt mondtam magamnak: „Elegem van a harcból”, és letettem a kardot. Tudjátok, mi történt? A hegy eltűnt. A hegy egy olyan akadályt jelképezett, amit soha nem tudtam volna legyőzni pusztán erővel. Abban a pillanatban, hogy letettem a kardot, hogy abbahagytam a harcot és az ellenállást, az akadály megszűnt létezni. Ez ugyanaz az elv, amiről most beszélünk. Amikor valami ellen harcolni akarsz, amikor belsőleg kardot ragadsz valaki vagy valami ellen, ahelyett, hogy elfogadnád és békét kötnél vele, megteremted a saját megmászhatatlan hegyedet.
Kivetítés kontra belső inger
A másik fontos dolog, amiről beszélnünk kell, az a kivetítés és a belső inger (vagy kiváltó ok) közötti különbség. Gyakran vádolnak meg azzal, hogy félelmet vetítek ki másokra, mert olyan témákról beszélek, amik félelmet kelthetnek. De mi is valójában a kivetítés? Ez a kérdés most világszerte és az egyéni életetekben is kulcsfontosságú.
Szellemi és ezoterikus szempontból a kivetítés egy belső állapot külsővé tétele. Ha sebzett, félős, dühös vagy szomorú vagy, nagy valószínűséggel ezeket az érzéseket vetíted ki másokra. Ahhoz, hogy én félelmet vetítsek ki rátok, nekem félelmet kellene éreznem. De ha én nem félek attól, amiről beszélek, akkor nem tudom kivetíteni. Akkor az csupán információ, egy kijelentés. Nem tudod kivetíteni azt, ami nincs meg benned.
Ami viszont történik, az a belső inger. Ezt gyakran összetévesztik a kivetítéssel. Ez egyfajta spirituális tükör. Ha beszélek a nanorobotokról, és te ettől kényelmetlenül érzed magad vagy félsz, akkor nem én vetítettem rád a félelmet, hanem benned váltott ki valamit a téma. Én egyáltalán nem félek tőlük, nulla félelem van bennem. Az inger tehát egy katalizátor, egy üzenethozó számodra, ami segít meglátni, mi az a terület a felszín alatt, amin még dolgoznod kell.
Sokan a „szellemi megkerülés” eszközét használják, amikor blokkolnak mindenkit, aki mást mond, mint amit hallani szeretnének, mondván, hogy „meg akarják őrizni a szeretet és fény terét”. Én ezzel nem értek egyet. Ha elhallgattatsz valakit, csak mert nem tetszik, amit mond, az nem egység. Nem csak azokkal kell egységben lennünk, akikkel egyetértünk. Az egység azt jelenti, hogy megengedjük másoknak, hogy a terünkben legyenek akkor is, ha más a véleményük. Egy nyilvános felület nem arra való, hogy állandóan „biztonságos burkokat” hozzunk létre; arra ott vannak a zárt közösségek. Én kifejezetten biztatlak titeket, hogy mondjátok el a véleményeteket, még ha nem is értek vele egyet, mert ez nem „én kontra ti” harc. Ez a szembenállás nem létezik, és nem is akarom megteremteni.
A hermetikus törvények: Ok-Okozat és Ritmus
Végezetül említsük meg a hermetikus elveket. Az ok és okozat törvénye szerint mindennek, ami történik, oka van, és minden oknak van egy következménye, ami aztán újabb folyamatokat indít el. Emberi szempontból láthatunk szörnyű dolgokat, de magasabb nézőpontból ezek a kozmikus törvényekhez igazodnak. Nem sértenek meg semmit; mi vagyunk azok, akik ráaggatjuk a „jó” és „rossz” címkéket.
A másik elv a ritmus. Ez azt tanítja, hogy az élet folyamatosan változik, semmi sem marad ugyanolyan. Minden emelkedik és süllyed, a fizikai és a nem-fizikai síkon egyaránt. Ha ellenállsz a változásnak, a kozmikus törvénynek állsz ellen. Gyakran próbálunk dolgokat vagy embereket megtartani az életünkben, akiknek már menniük kellene. Az ellenállás bármivel szemben valójában a magasabb rend elleni küzdelem.
Legyetek nyitottabbak! Engedjétek el a harcot! Fogadjátok el azt, ami veletek rezonál, és ha valamit nem tudtok elfogadni, vizsgáljátok meg, miért. Azért vagyunk itt, hogy a legmagasabb önmagunkká váljunk. Ehhez viszont nem nézhetünk az életre ugyanúgy, mint eddig. Emlékezzetek: nem tudtok kivetíteni semmit, ami nincs meg bennetek. Ha félelmet éreztek a szavaim hallatán, az bennetek van, nem az én üzenetemben.
Mondjátok el a gondolataitokat! Írjátok meg, miben értetek egyet, és miben nem. Szeretném, ha látnátok egymás véleményét és tükröt tartanátok egymásnak. Ez is a folyamat része, és segít nektek a fejlődésben.
Várom a visszajelzéseiteket, és tartsatok velem legközelebb is! Sziasztok!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=XzaFga2xZRI Az összefoglalásban segítség volt: Gemini
