Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2026. április 15.
Összefoglaló
A mai bejegyzés a tegnapi fizikai kísérlet eredményeire épít, igazolva, hogy a tiszta szándék és a mély hit képes közvetlen hatást gyakorolni az anyagi világra. A szerző rávilágít, hogy ha egyetlen ember képes gondolati úton érzeteket kiváltani tömegekben, akkor kollektív erejükkel bármit megváltoztathatnak. Figyelmeztet a külvilág és a média tudatos befolyásolási kísérleteire, majd a „Józsi bácsi” példáján keresztül szemlélteti, hogyan ragadunk bele régi sémákba az elvárásaink miatt. A megoldás az önvaló feltárása: a múltbéli tapasztalatokon alapuló hiedelmek elengedése, amely kaput nyit egy békésebb, új valóság felé.
Boldog szerdát mindenkinek! 2026. április 15-e van, és mára is hoztam nektek egy üzenetet.
Azzal szeretném kezdeni, hogy visszautalok a tegnapi videóra. Azok kedvéért, akik követnek vagy látták a felvételt, tudhatják, hogy végeztünk egy általam gyakorlatnak nevezett kísérletet. Ez valójában nem a hagyományos értelemben vett energiaátvitel volt – bár ha nagyon precízek akarunk lenni, a gondolat is energia –, hanem valami más. Lényegében a gondolataim, a hitem és a szándékom révén egy fizikai érzetet vetítettem ki rátok, akik néztétek a videót.
A hozzászólások alapján a legtöbben éreztetek valamit, ami a dolgok nagyobb összefüggéseit tekintve egészen lenyűgöző. Ez megerősíti és igazolja, mi is történik valójában: a gondolat ereje, a szándék ereje és a ráhatás ereje működésbe lépett. Ha például tudtátok, hogy a nyakatokon fogtok érezni valamit, a legtöbben ott is éreztétek. Voltak, akik más területeken tapasztalták, és az élmények is eltértek: valaki enyhe bizsergést, valaki hőmérséklet-változást, mások egy kéz érintését vagy bökést éreztek. Akadtak olyanok is – bár igen kevesen –, akik fájdalmat tapasztaltak.
Miért működött a kísérlet?
Ez a gyakorlat azt hivatott bemutatni, milyen hatalmas teremtő erővel rendelkezünk. És ez nem csak az elme műve, hanem az egész lényünké. Azért éreztétek, amit kivetítettem, mert én magam hittem benne, és megtestesítettem azt a vetítést. Teljesen integráltam magamba és minden sejtemmel elhittem – nem csak fejben –, hogy érezni fogtok valamit. Azt nem tudtam pontosan, mit, hiszen még sosem végeztem ilyen közösségi gyakorlatot. A saját életemben mostanában sokat kísérletezem a gondolati teremtéssel, de veletek így, ilyen formában most először tettem meg.
Ebből több tanulságot is levonhatunk:
- Ha én képes vagyok erre, akkor ti is.
- Értsétek meg ennek a jelentőségét: ha egyetlen ember képes a tudatával emberek százaira vagy ezreire hatni, akkor mekkora hatalmunk van!
- Ugyanakkor látni kell, hogy vannak olyanok is a világban – nem a kozmikus káprázat, hanem az emberi illúzió részei –, akik ugyanezeket a módszereket használják, de nem feltétlenül a ti javatokat akarják.
Fontos figyelmeztetés: Ezek a külső erők nem a fizikai testeteket, hanem az elméteket akarják befolyásolni. Ezért kaptuk azt a tanácsot a magasabb útmutatóktól, csillagközi testvéreinktől és az angyali karoktól, hogy „csatlakozzunk le” arról, amit a világ elénk tár. Nem szolgál titeket a híradó vagy a tömegtájékoztatás figyelése. Mi van, ha azt mondom: minden egyes műsornak, amit néztek, van egy mögöttes szándéka? Egy célja, amely – épp úgy, mint az én tegnapi szándékom – hatni akar rátok; nem fizikailag, hanem az elmétekre és az érzelmeitekre. Mi van, ha a cél az, hogy felzaklassanak titeket? Hogy felborítsák az idegrendszeretek egyensúlyát?
Ezt nem azért mondom, hogy megijesszelek benneteket. Azért mondom, hogy megértsétek, milyen illúzióban élünk, és a kozmikus káprázat egésze hogyan kínál nektek, mint teremtőknek lehetőséget arra, hogy ne essetek ebbe a csapdába.
A tudatalatti ereje és a belső választás
A tegnapi gyakorlat nem tartalmazott gyógyító szándékot, csupán azt, hogy valamilyen érzetet keltsek a nyakatokon. Mégis, néhányan azt írtátok, hogy valamiféle blokk oldódását éreztétek. Ez azért van, mert ti ott belül úgy döntöttetek, hogy felhasználjátok ezt az energiát és kezdtek vele valamit. Valami mást teremtettetek belőle magatoknak.
Voltak olyanok is, akik nem hittek az egészben, mégis meglepődtek, mert éreztek valamit. Ez azt mutatja, hogy bár tudatosan kételkedtek, a kivetített akaratom és gondolatom erősebb volt, és valahogy mégis befogadóak voltatok rá. Persze voltak, akik semmit nem éreztek – ez természetes, hiszen nincs mindenki számára egyformán működő recept.
Ha ezt a kísérletet az egyéni hatalom szemszögéből nézzük, én még csak kezdőnek tartom magam ebben. De ha én kezdőként képes vagyok ekkora hatást kiváltani, akkor képzeljétek el, mire vagyunk képesek együtt, kollektívaként, ha valóban meg akarunk változtatni valamit! Ez igazolja, hogy egy olyan tudati térben élünk, amely több módon is válaszol a gondolatainkra, hiteinkre és szándékainkra.
Példa a valóság megváltoztatására: A “Józsi bácsi” eset
A nézőpontotok és a hozzáállásotok egy helyzethez vagy személyhez alapvetően meghatározza a tapasztalataitokat. Mondok egy példát. Képzeljük el, hogy jön egy családi ünnep, és ott van Józsi bácsi. (Nincs Józsi bácsi nevű rokonom, csak példaként használom.)
Józsi bácsi mindig problémás: mogorva, kötekedik, mindenkit megbánt. Mégis meg kell hívni, mert a család így szokta. Amikor közeledik az ünnep, mire gondoltok? Arra, hogy: „Jaj, már megint itt lesz Józsi bácsi, és biztos megint elrontja a hangulatot.” Ezt a gondolatot a múltbéli rossz tapasztalataitokra alapozzátok.
Itt lép be a teremtő erő: Ha továbbra is azt hiszitek, hogy Józsi bácsi ugyanúgy fog viselkedni, akkor pontosan ez is fog történni. De ha megváltoztatjátok a nézőpontotokat, és azt mondjátok: „Tudom mit? Józsi bácsi ezúttal más lesz. Csendes lesz, és nem okoz galibát. Hiszek ebben, mert békés ünnepet akarok a családommal.”
Ha ezt valóban elhiszitek, és ezzel a belső meggyőződéssel mentek oda, akkor a Józsi bácsi, akivel találkoztok, nem ugyanaz lesz, mint korábban. Más lesz a hozzáállása, talán csendesebb lesz, és az egész esemény másképp alakul. Azért, mert ti így teremtettétek meg. Mert elhittétek, hogy lehetséges, és nem akartátok folytatni a régi kört.
Az önvaló feltárása és a többuniverzum
Öntudatlanul ismételgetjük az életünk köreit a múltbeli tapasztalatok alapján. De ha éberek vagyunk és tudatosan változtatunk a szemléletmódunkon, elengedjük a régi hiedelmeket és bélyegeket, akkor kaput nyitunk valami újnak. Ez az önvaló feltárásának lényege. A régi önmagad a múlt tapasztalataiból és az azokhoz kötődő hiedelmekből áll. Ha ezt lefejted magadról, ha hagyod lehullani – és ez nem csak Józsi bácsiról szól, hanem mindenről, amiben hiszel –, akkor az új éned beléphet egy új valóságba.
A többuniverzumban létezik egy olyan valóság, ahol Józsi bácsi nem kötekedik. De sosem jutsz el oda, amíg ragaszkodsz ahhoz a hithez, hogy ő márpedig ilyen. Ez a teremtés alapvető megértése. Úgy éreztem, erről beszélnem kell a tegnapi kísérlet fényében.
Amint ezt igazán megértjük, nemcsak a saját életünket tudjuk előrébb vinni és tágítani, hanem mindent megváltoztathatunk magunk körül. Ez nem úgy működik, hogy „fejben értem, és máris tökéletesen csinálom”. Integrálni kell, mélyebb szinten kell elhinni. De ha nem is tudsz róla, hogy ez a képesség létezik, akkor sosem jutsz el odáig.
Értsétek meg: létezésünk ebben a kozmikus káprázatban a gondolatokról, a hitekről és a valóságokba való belépésről szól. Új forgatókönyveket írunk, amelyek aztán átalakulnak valami mássá. Ha ezt felfogjátok, az életetek soha többé nem lesz a régi. Ez az új korszak része. Ez a fejlődésünk és a magasabb tudatosságunk alapja, ami felé tartunk, és amiben már most is élünk.
Mára ennyit szerettem volna mondani. Írjátok meg a gondolataitokat a mai üzenetről vagy bármi másról. Tartsatok velem a folytatásban is! Viszlát!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=6XVzfTQ0pzg Az összefoglalásban segítség volt: Gemini
