Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2026. április 16.
Mel a mai bejegyzésben tisztázza a korábbi videója kapcsán felmerült félreértéseket, majd rátér az önvaló kibontásának egyik legfontosabb lépésére: az önmagunkkal való valódi kapcsolódásra. Rámutat, hogy a szellemi közösség gyakran túl sokat vár a külső forrásoktól (földönkívüliektől, angyaloktól), miközben elhanyagolja a belső csendet és a fizikai jelenlétet. Megkülönbözteti a meditációt a lélekkel való közvetlen érintkezéstől, és hangsúlyozza, hogy az önelfogadás az alapja minden további fejlődésnek. Ez a belső kapcsolat az egyetlen biztos eszközünk arra, hogy felismerjük a külvilág vagy a szellemi sík megtévesztéseit.
Szép csütörtököt mindenkinek! 2026. április 16-a van, és mára is hoztam nektek egy üzenetet.
Mielőtt belevágnánk a mai témánkba, ami az önvaló feltárása sorozatunk része, szeretnék röviden reagálni a tegnapi üzenetre és a kapott hozzászólásokra. Észrevettem, hogy néhányan túl nagy ügyet csináltak a „Józsi bácsi” példából. Csak hogy tisztázzuk: ez csupán egy példa volt. Nem egy konkrét Józsi bácsiról szólt a történet. Néhányan teljesen szem elől tévesztették a videó lényegét, és csak szegény (vagy nem is annyira szegény) Józsi bácsira fókuszáltak. Választhattam volna más példát is, ami nem egy konkrét személyt érint, de a lényeg ugyanaz maradna.
Emellett olvastam olyan véleményeket is, miszerint ez csupán a szóbeli ráhatás ereje volt. Nos, ellentétben a látszatgyógyszer-hatással (placebo), ahol az embereket hetekig vagy hónapokig kondicionálják, nektek körülbelül 30 másodpercnyi vagy egypercnyi előzetes tájékoztatást adtam. Azt állítani, hogy ez csupán ráhatás volt, elég merész, mert ez azt jelentené, hogy akkora hatalmam van ilyen rövid idő alatt hatni rátok, ami ekkora fizikai válaszreakciót vált ki a testetekből. Szóval a válaszom: nem. Ez nem csupán a ráhatás ereje volt. Ez a teremtés része volt, de nem onnan eredt.
Végül pedig a legképtelenebb vád: valaki azzal gyanúsított meg, hogy a tudatbefolyásolást népszerűsítem. Nemhogy nem említettem ilyesmit a tegnapi videóban, de nem is befolyásoltam az elméteket. Egyszerűen kivetítettem az akaratomat, a szándékomat és azt, amit teremteni kívántam a testeteken. Nem az elmétekre hatottam, és mindenki azt kezdett ezzel az energiával, amit csak akart. Amit viszont említettem, az az, hogy az elmétekre más helyekről próbálnak hatni ráhatással és szándékos befolyásolással – méghozzá olyan erők, amelyek nem a ti javatokat szolgálják. Én vagyok az utolsó ember, akitől a tudatbefolyásolás miatt tartanotok kellene. Ha tényleg érdekel titeket ez a téma, nézzetek utána az MK Ultra programnak; na, az valódi tudatbefolyásolás, és nem összeesküvés-elmélet, hanem bizonyított tény. Kérlek, ne vádoljatok ilyesmivel, mert ezzel csak azt jelzitek, hogy egyáltalán nem értettétek meg az üzenet lényegét.
Kapcsolódás az önvalóhoz
A mai napon az önvaló feltárása sorozat keretében az önmagunkkal való kapcsolódás fontosságára összpontosítunk. Miért olyan lényeges ez? Ez olyasmi, amiről nem beszélünk eleget. A szellemi közösség nagy része külső helyeken keresi a válaszokat. Csillagközi lényektől várnak friss híreket, vagy arkangyaloktól, felemelkedett mesterektől kérnek segítséget, hogy jobban megértsék önmagukat és az útjukat. Félreértés ne essék, ez is a folyamat része és fontos is, de a nagy igyekezetben gyakran pont az önmagunkkal való kapcsolat vész el.
Természetünknél fogva hajlamosabbak vagyunk kifelé nézni befelé helyett. Mondhatnátok: „De Mel, hát nem pont ezt teszem, amikor a belső árnyékaimat keresem vagy a nem kívánt részeimet gyógyítom?” A válaszom: is-is. Ha csak azért mész befelé, hogy kijavíts vagy elengedj valamit, az nem valódi kapcsolódás. Ott csak egy feladatot végzel el. Én arról a kapcsolódásról beszélek, amikor nincs más szándékod, mint egyszerűen jelen lenni önmagaddal. Kapcsolódni a még gyógyulatlan énedhez, vagy a békés énedhez – bárhol is tarts éppen.
Hogyan kapcsolódjunk?
Ezt sokféleképpen meg lehet tenni. Sokan a természetben éreznek rá erre a legkönnyebben, egy erdei séta során. De otthon is elvégezhető. A szellemi segítőimtől kaptam egy egyszerű módszert:
Helyezd a kezedet a mellkasod közepére, csukd be a szemed, és egyszerűen maradj csendben önmagaddal. Ez a lélek kapuja. Ezt a részt szólítod meg ilyenkor, ezzel akarsz egységbe kerülni.
Miért olyan nehéz ez, és miért nem csináljuk többen? Mert egy olyan társadalomban élünk, amely a folyamatos ingerekre épül. Zaj, tevékenységek, állandó figyelemelterelés. Még a gyerekek is állandó ingereket kapnak. Amikor én felnőttem, még jól elvoltam magamban; manapság a fiataloknak külső szórakoztatásra van szükségük, nem tudnak mit kezdeni a saját társaságukkal. Ez szándékos, hogy távol tartsanak minket az önvalónktól. Minél kevésbé vagyunk jelen magunknak, annál kevésbé tudjuk felismerni és elengedni a szükségtelen részeinket, és annál inkább elveszítjük az együttérzésre való képességünket is.
Meditáció vs. Önkapcsolódás
Felmerülhet a kérdés: „Mel, én minden nap meditálok, az nem kapcsolódás?” Nem igazán. A meditáció célja leginkább az elme lecsendesítése vagy más tudatállapotok elérése. Ennek is megvan a maga fontos helye az úton, de nem ugyanaz. Az önkapcsolódás fizikaibb jellegű. Amikor leülsz, figyeled a lélegzetedet, hallgatod a szívverésedet. Kapcsolódsz a hordozódhoz, a testedhez és ahhoz, aki most vagy.
Ha régóta nem tetted meg, elsőre kényelmetlen lehet. Félünk a csendtől, ezért keresünk külső ingereket és zavaró tényezőket. Számos egyéni elemzés során láttam, hogy amikor az emberek megpróbálnak kapcsolódni, hirtelen idegesség vagy szorongás tör rájuk. Ez annak a jele, hogy nem érzed jól magad a saját bőrödben – talán régi sérülések, az önszeretet vagy az önértékelés hiánya miatt. Nem akarsz kapcsolódni valakivel (önmagaddal), akit nem kedvelsz.
Az evolúció és a megtévesztés-mérő
Ahogy beszélek, éppen 11:11-et mutat az óra – ezt, mint mindig, jelnek veszem. Szükségünk van a belső kapcsolódásra. A fejlődés során észre fogod venni: minél jobban kapcsolódsz magadhoz, annál kevésbé fogsz kételkedni a megérzéseidben és a döntéseidben. Kevesebb külső megerősítésre lesz szükséged, legyen szó más emberekről vagy csillagközi lényekről. Bízni fogsz magadban.
Ha még a gyógyulási folyamat közepén tartasz, a kapcsolódás segít elfogadni azokat a részeidet, amiket még át kell alakítanod. A gyógyulás gyakran nem más, mint a jelen állapot elfogadása. A félelmed a kapcsolódástól pont az, ami gátolja a haladásodat.
Sokan, főleg az út elején, falják az információkat, hogy lelkesedjenek és értsék a folyamatokat. Ez csodálatos, de ha nincs meg a belső kapcsolat, az út elakad. Hiába meditálsz órákat, hogy elérd a vezetőidet, ha magaddal nem vagy kapcsolatban, nem fog sikerülni.
A fejlődés alapja az önszeretet. Nem tudod feltárni és kibontani azt az énedet, amellyel nem vagy teljes kapcsolatban, vagy amit nem öleltél magadhoz teljes egészében. Ha nincs meg az elfogadás, olyan leszel, mint a mókus a kerékben: ugyanazokat a köröket futod a régi tapasztalataid alapján. Ismerd meg magad! Fogadd el magad olyannak is, aki talán kényelmetlen vagy tökéletlen.
Végül pedig, ez a belső kapcsolat a te megtévesztés-mérőd. Ha nem vagy kapcsolatban magaddal, nem fogod tudni eldönteni, ki beszél hozzád. Ez a mérőműszer mondja meg, hogy valami „hamis fény” vagy valódi igazság – legyen szó csillagközi üzenetről, szellemi lényekről vagy akár a fizikai világ eseményeiről. Ha más nem is, ez motiváljon titeket a belső munkára.
Írjátok meg, mit gondoltok a mai üzenetről! Tartsatok velem legközelebb is. Viszlát!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=fArG2lgIqug Az összefoglalásban segítség volt: Gemini
