Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2026. április 24.
Összefoglaló
A mai bejegyzés egy sorsfordító bejelentéssel indul: a lelkek választási időszaka a felemelkedéssel kapcsolatban lezárult, így a hangsúly az átmenetre való felkészülésre és az akadálytalan átjutásra helyeződik. A legfontosabb feladatunk az idegrendszerünk védelme és a félelem alapú kötődéseink (munka, státusz, kapcsolatok) elengedése. Mivel mindenki tapasztalni fog bizonyos fokú belső gyötrelmet a fizikai világhoz való ragaszkodása miatt, a megoldás kulcsa a mély önszeretet és önelfogadás, amely stabil alapot biztosít a túléléshez és mások segítéséhez.
Boldog pénteket mindenkinek! 2026. április 24-e van, és mára is hoztam nektek egy üzenetet.
Tudom, hogy ma péntek van, és ilyenkor általában kérdésekre válaszolok, de ma egy kicsit másképp építem fel a mondandómat. Arra kaptam vezetést, hogy egy olyan témáról beszéljek, amely rendkívül fontos, és szorosan kapcsolódik a tegnapi, felkészülésről szóló videóhoz.
Először is meg kell értenünk valamit, amire nemrég hívták fel a figyelmemet. Úgy tűnik, a szellemi közösségben van egyfajta ellenállás: sokan nehezen hagyják el bizonyos tanítások kényelmes terét, hogy továbblépjenek valami új vagy kiterjedtebb felé. Sokan védelmezik a korábban megismert szellemi tanításokat, ahelyett, hogy megnyílnának és befogadnák az új információkat. Ez tulajdonképpen a szellemi én (vagy szellemi gőg) megnyilvánulása, de a mai üzenet nem erről szól.
Azért említem ezt, mert a múltban arra készültünk fel, hogy felszálljunk a „felemelkedés vonatára”. Igyekeztünk megérteni önmagunkat magasabb szinteken, elengedni a régieket, és megnyílni, hogy a felemelkedést válasszuk. Ez volt a szellemi tudás elsődleges célja egy bizonyos pontig.
A választás ideje lejárt
Azt az információt kaptam, hogy a lélek választási lehetőségeinek ablaka a felemelkedésre mostanra bezárult.
Más szóval: azok a lelkek, akik úgy döntöttek, hogy nem emelkednek fel, már meghozták a döntésüket, és ugyanez igaz azokra is, akik a felemelkedést választották. Emiatt a megközelítésünk is megváltozik. Már nincs szükség arra, hogy a szellemiség eszközeivel segítsünk a lelkeknek a választásban vagy az elengedésben úgy, mint eddig. Ehelyett most arra kell felkészülnünk, hogyan juthatunk át a lehető legjobban ezen a folyamaton.
Amikor azt mondom, hogy „átjutni”, azt nem negatív értelemben értem. Úgy értem: a lehető legkisebb ellenállással, a legkevesebb bajjal és a legkevesebb stresszel. Ezért változott meg az én tartalamam is, és ezért látjátok másoknál is a hangsúlyeltolódást: már nem az a cél, hogy minél több embert rávegyünk a választásra, hanem az, hogy átsegítsük őket magán a folyamaton.
Az idegrendszer szabályozása
Az erre való felkészülés egyik legfontosabb része az idegrendszer szabályozása. Ez egy elhallgatott, de hatalmas jelentőségű téma, amire már többször is felhívták a figyelmemet, és tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki erről beszél.
Szeretnék egy pillanatra kitérni az idegrendszerre, de nem tudományos szempontból – hiszen nincs ilyen irányú végzettségem –, és nem is orvosi esetekről beszélek (mint például a kémiai egyensúlyhiány vagy mérhető fizikai tünetek). Ez az a dolog, ami a legtöbb emberre igaz, akiknek az idegrendszerét az élet során, a körülmények miatt és mindenféle más dolog miatt próbára teszik, ugye? És ez a felemelkedési folyamat, ez az önmagunk feltárása, ugye?
Az utóbbi időben – a saját életemben és másokon keresztül is – felismertem az elengedés és a függetlenedés fontosságát. Ez a fizikai életünk területeire vonatkozik: munkára, emberekre, párkapcsolatokra és hitrendszerekre. Ez nem sokban tér el attól, amit eddig csináltunk, de most fontosabb, mint valaha. Hogy miért? Mert szellemi értelemben ez közvetlenül kapcsolódik az idegrendszerhez.
A félelem és a kötődések
Nézzük meg ezt a kapcsolatot egy-két példán keresztül:
- Munka és biztonság: Ha ragaszkodsz egy jól fizető, biztos álláshoz, pedig utálsz bejárni, miért teszed? Mert félsz. Félsz, hogy nem lesz elég pénzed, nem gondoskodnak rólad, nem lesz elég javad. A gyökér a félelem. Vagy félhetsz a társadalmi rangod elvesztésétől; mindenki sikeresnek lát, és erre építetted az identitásodat. Annak ellenére, hogy gyűlölöd a munkád, folytatod, mert félsz az elismerés elvesztésétől. Ismét: félelem.
- Kapcsolatok: Ragaszkodsz egy kapcsolathoz, mert félsz az egyedülléttől? Félsz az ítélkezéstől? Vagy attól, hogy egyedül nem boldogulsz? A magja mindennek a félelem.
A függetlenedés ezektől a részektől, és az olyan döntések meghozatala, amelyek jobban tükrözik azt, aki valójában vagy, félelmet vált ki – és a félelem közvetlenül terheli az idegrendszert. Ha aggódsz a világ eseményei miatt vagy félted a biztonságodat, az szintén félelem. A társadalmunkat úgy építették fel, hogy sokféle szinten keltsen félelmet.
Az alap: Az önszeretet
Elárulom, mi az, ami valóban segíthet, és amiből minden fakad. Ez az alap, amire minden épül: az önszeretet.
Ha nem szereted magad, akkor garantáltan érinteni fognak a párkapcsolati nehézségek és az egyedülléttől való félelem, mert nem érzed magad egésznek – szükséged van valaki másra. Nehezebben hagyod ott a megvetett munkádat is, mert valahol hiányzik az önbecsülésed, és külső elismerésre van szükséged, hogy építsd magad.
Az önszeretet, a hitelesség, az, hogy ne szégyelld azt, amiben hiszel – ez a legfontosabb. Ez nem a sebekből fakadó dacot jelenti, hanem azt a hitet, hogy nem szégyelled magad azért, aki vagy, egy gyógyultabb, teljesebb verzióban. Ez a legerősebb alap az idegrendszered kezeléséhez. Végül minden ide vezethető vissza.
Ha bármit tehetsz az idegrendszeredért vagy a felkészülésért, az az, hogy felülvizsgálod és felfedezed az önszeretetedet és azt a képességedet, hogy elfogadd magad minden részeddel együtt. A kinézetedet, a tetteidet, amiket szeretsz magadban és amiket nem – minden innen indul.
Amint ezt elrendezed magadban, észreveszed, hogy a korábban említett dolgok kevésbé érintenek meg. Tisztán látod majd, milyen döntések azonosak veled, mert nem lesz benned az a mélyen meghúzódó vagy tudatalatti félelem.
Felkészülés a gyötrelemre
A mai üzenet lényege tehát a felkészülés fontossága. Már nem a felemelkedés elérésére készülünk, hanem arra, hogy átjussunk rajta.
Úgy kell átjutnunk, hogy a legkevesebb gyötrelmet éljük át. Emlékeztek a tegnapi videómra, ahol említettem azt az urat, aki azt mondta: „túl sok a gyötrelem”? Pontosan erről van szó.
Teljes bizonyossággal állíthatom – pedig ilyet sosem szoktam tenni, sosem beszélek abszolút bizonyossággal –, hogy kivétel nélkül mindenki, én magamat is beleértve, tapasztalni fog bizonyos fokú gyötrelmet. Ez azért van, mert még mindig kötődünk a fizikai világ bizonyos részeihez a kettősség terében.
Szinte lehetetlen, hogy ne így legyen, de a gyötrelem mértéke lehet egészen finom vagy akár elviselhetetlenül erős is. Ebben a folyamatban mindenki meg fogja ezt tapasztalni valamilyen szinten. Minél jobban szeretjük és fogadjuk el magunkat, annál jobb helyzetben leszünk, és annál inkább ott tudunk lenni másokért is.
Ha elmerülünk a saját gyötrelmünkben, nem tudunk segíteni másoknak. Ezért mi, akik azért vagyunk itt, hogy másokat támogassunk, fókuszáljunk most önmagunkra! Készüljünk fel, hogy ne érintsen meg minket annyira a változás, mint amennyire egyébként tenné.
Ezzel köszönök el mára. Írjátok meg, mit gondoltok a mai üzenetről! Tartsatok velem legközelebb is. Viszlát!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=JafSKgDoTmU Az összefoglalásban segítség volt: Gemini
