Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2026. április 3.
A mai bejegyzés a „Ki vagyok én?” alapvető kérdését járja körül, amely a szellemi emelkedés során sokak számára okoz belső feszültséget. A folyamat lényege, hogy lelkünk tágulása közben más idősíkokból és korábbi életekből is beáramlanak információk, ami felborítja a jelenlegi énképünket. Ez az „önvaló felfeslése” egyfajta belső káoszt hoz létre, ami elengedhetetlen az új, magasabb szintű önmagunk megszületéséhez. A cél nem egy újabb korlátolt szerep megtalálása, hanem az „Én Vagyok” állapotának elfogadása, ahol felismerjük, hogy nem csupán egyetlen rész, hanem a mindenség egésze vagyunk.
Sziasztok mindenki! 2026. április 3-a, péntek van, és a mai nap a kérdéseké.
Most, hogy ezen túlvagyunk, vágjunk is bele. Ma reggel erős útmutatást kaptam, hogy egy olyan kérdéssel foglalkozzam, amely sokak elméjében – vagy inkább a lényében – ott motoszkál, és amivel sokan küzdenek, akár tudatosul ez bennük értelmileg, akár nem. Ez a kérdés így szól: Ki vagyok én?
Hétköznapi, emberi szemszögből, egy még nem ébredt ember számára ez a kérdés az önazonosságról szól, amit a szerepeinken és céljainkon keresztül határozunk meg: anya, apa, testvér, férj, feleség, alkalmazott vagy a közösség tagja. Az identitáskeresés általában eddig terjed, és nem megy tovább.
Ma természetesen nem erről fogok beszélni. Bár bizonyos szinten mindannyiunk küzdelmének része ez, én most magasabb szintre emelem a témát. Arról fogok beszélni, kik vagyunk mi egy felsőbb nézőpontból, hogy békét köthessetek ezen részetekkel. Ez a kérdés ugyanis képes teljesen kibillenteni és összezavarni az embert. Olyan folyamatokat indít el, amit én „önazonossági válságnak” nevezek, és gyakran nem is értjük, miért érezzük magunkat úgy, ahogy.
A lélek kiterjedése és az emlékezés
A felemelkedés, a magasabb tudatosság befogadása és a tágulás folyamata magában foglal valami igen mély dolgot, amiről nem beszélünk eleget: ez nem csupán a mostani éned tágulása. Ez a lélek tágulása, és mint ilyen, egyszerre több szinten és idősíkon történik.
Mit jelent ez? Azt, hogy akaratlanul is információkat, tudatosságot, emlékeket, útmutatást és tudást hívsz be önmagad más verzióitól, különösen a fizikai síkon megélt más életeidből. Miért fontos ez most? Két okból:
- Új készségek és hívások: Olyan információkat hívsz be, amik miatt hirtelen már nem érzed magad önmagadnak. Mondjuk, ha volt egy verziód, aki papnő vagy gyógyító volt egy másik korban, hirtelen olyan dolgokhoz kezdesz vonzódni, amik szöges ellentétben állnak azzal, amit eddig tanultál. Lehet, hogy elfordulsz a hagyományos orvoslástól, mert a tágulásod során elkezdesz emlékezni a földhöz kapcsolódó, természetes gyógyítási módokra.
- Gyógyításra váró részek: Beemeljük magunkba azokat a részeinket is, amelyek gyógyításra szorulnak. A lélekterünkben végzett elemzések során gyakran látom, ha valakinek maradt elintézetlen ügye egy másik létezéséből.
Az önvaló felfeslése
A „Ki vagyok én?” kérdésre a válasz tehát nem csak az, aki most vagy. Ahogy tágulsz, természetes módon összezavarodsz, mert az a verziód, akinek eddig hitted magad, már nem működik számodra. Olyan dolgokat érzel és értesz meg, amiket talán még nem tudsz elfogadni. Még a szellemi közösségben is sokan ellenállnak annak, hogy egy másik verziójukká váljanak.
A legmagasabb önmagadhoz való kapcsolódás azt jelenti, hogy mindenhonnan beemeled az információkat, és ez felborítja a jelenlegi önképedet. Ez az önvaló felfeslése. Ez vezet a belső káoszhoz. De ahogy korábban is mondtam, ez a káosz szükséges ahhoz, hogy az új verzióddá válj – feltéve, ha nem állsz ellen. Az ellenállást feladva sokkal könnyebbé teheted a saját dolgodat.
Nem kell pontosan tudnod, mik voltak a korábbi életeid vagy milyen szellemi kapcsolataid vannak. Elég, ha felismered az érzést: „Már nem tartozom ide. Már nem vonzanak azok a helyek, csoportok vagy tevékenységek, amik eddig.” Ez mind annak a jele, hogy valami mássá válsz.
Az „Én Vagyok” állapota
Sokan azért érzik úgy, hogy nem haladnak, mert ha nem tudják, kik ők, azt sem tudják, mit tegyenek. A válasz azonban az, hogy te nem egyetlen dolog vagy, hanem minden. Ez nem arról szól, hogy egy konkrét galaktikus lényként vagy egy bizonyos szerepben határozd meg magad. Minden az „Én Vagyok” kifejezésben összpontosul.
Az „Én Vagyok” azt jelenti, hogy te vagy a mindenség, és hagynod kell, hogy a régi éned szétessen. Nem kapaszkodhatsz a régi dolgokba, ha azok már nincsenek összhangban azzal a verzióddal, amivé fejlődsz.
Ezt személyes tapasztalatból mondom. Ez az önazonossági válság az én utamnak is fontos része volt, és nemrégiben újra előjött, mert ez a folyamat sosem ér véget. Akik már régóta végeznek szellemi munkát, azoknak is üzenem: ne higgyétek, hogy a folyamat befejeződött. Mindig jönnek új magasságok és új „együttműködések”. Itt az együttműködést nem fizikai szinten értem, hanem olyan energiák és lények bekapcsolódását, akik a változásra ösztönöznek.
Ha tehát úgy érzed, egyáltalán nem érted, ki vagy, és nem érzed magad önmagadnak, tudd: a káosz közepén vagy, az önvalód éppen felfeslik. Éppen olyan részeket építesz be, amiket eddig nem ismertél. Ne tekintsd ezt negatívumnak, hanem a fejlődésed kulcsfontosságú lépésének. Ha kiveszed belőle a negatív megítélést, sokkal befogadóbbá válsz, és a folyamat is felgyorsul.
Mára ennyit szerettem volna megosztani. Írjátok meg a gondolataitokat ezzel kapcsolatban, és tartsatok velem a folytatásban is! Viszlát!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=xgOwqubhMOA Az összefoglalásban segítség volt: Gemini
