Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2026. április 30.
Összefoglaló
A mai üzenet egy megrázó erejű felismerést közvetít az 5. dimenziós, kettősség nélküli térbe való átlépésről. Mel megosztja azt a frissen kapott információt, miszerint az átmenet során nemcsak a régi hitrendszereinket, hanem fizikai környezetünket, otthonunkat és minden ragaszkodást tárgyunkat is hátrahagyhatjuk. A látomás rávilágít, hogy a „váltás” után egy teljesen ismeretlen, érzelmileg megterhelő helyzetben találhatjuk magunkat, ahol csak a belső békénk és a teljes elengedés képessége lesz a túlélés kulcsa. Ez a folyamat sokkal mélyebb és sokkolóbb lehet, mint azt korábban bárki gondolta volna.
Boldog csütörtököt mindenkinek! 2026. április 30-a van, és egy fontos üzenetet hoztam nektek.
Ma egy olyan témáról fogok beszélni, amely a kettősség nélküli térbe való átlépésről szól. Kicsit nehezen találom a szavakat, mert ma reggel olyan információkat kaptam, amiket most megosztok veletek. Nem fogom szépíteni a dolgokat. Azért adom át így, mert ez olyasmi, amit tudnotok kell, de sokan – köztük eddig én sem – nem voltunk tisztában vele. Bár évtizedek óta szoros kapcsolatban állok galaktikus és más segítő lényekkel, a mai információ számomra is teljesen új volt.
A váltás természete
Jelenleg a kettősség terében fejezzük be (vagy folytatjuk) az utunkat, ami még a harmadik dimenzióhoz kapcsolódik. Lehet, hogy mentálisan vagy energetikailag már egy magasabb tudatállapotban létezel, ami az ötödik dimenzióval és azon túli szintekkel van összhangban, de a fizikai tested még mindig ebben a kettős világban van. Az új föld azonban egy kettősség nélküli tér, az egységtudat tere. Ez gyökeresen eltér attól a világtól, amelyben most élünk.
Ma reggel megkértem a segítőimet, a csapatomat és a forrást, hogy mutassák meg, milyen érzés egy átlagembernek átlépni abba a térbe. Van egy olyan képességem, hogy át tudom venni mások állapotát és érzéseit, hogy jobban megértsem azokat.
Amit tapasztaltam, azt leginkább egy filmjelenethez tudnám hasonlítani: amikor valaki lesújtó hírt kap, térdre rogy, hátraveti a fejét és kínjában vagy kétségbeesésében felüvölt. Ezt az agóniát éreztem. Természetesen nem mindenki fogja ezt ilyen intenzitással átélni, de ha valakiben még sok a lezáratlan ügy és a ragaszkodás, akkor számíthat erre a gyötrelemre. Megnéztem, az én váltásom hogyan nézne ki ma: sokkal kevésbé volt fájdalmas, kellemesen csalódtam, de még nálam is maradt némi „maradvány”. Ezért mondom nektek: ne legyünk gőgösek és ne higgyük azt, hogy teljesen felkészültünk. Ebben a kettős világban élve szinte lehetetlen minden szálat teljesen elvágni.
Egy látomás az ismeretlenről
Ami igazán megdöbbentett, az nem az érzés volt, hanem a látvány. Egy olyan természeti környezetben találtam magam, amit a meditációimból már ismertem és amiben kényelmesen éreztem magam. De nem tudtam, hol van. Nem volt neve, nem volt földrajzi helye.
Emberek voltak körülöttem, de nem sokan. Ami megrémisztett, az az volt, hogy a családom nagy részét nem láttam. Zavartan járkáltam ebben a térben, és csak később bukkant fel két családtagom, de több nem. Ami azonban a legfontosabb: semmi sem volt körülöttem, ami a mostani életemre emlékeztetett volna.
Nem ragaszkodom a házamhoz, hiszen csak bérlem, de rájöttem, hogy a váltás után semmim sem maradt meg. Semmi a személyes tárgyaimból, még azok sem, amikhez érzelmileg kötődöm. Hogy értsétek: édesanyám 2021-ben hunyt el, és a hamvait azóta is őrzöm. Az volt a tervem, hogy a Csendes-óceánba szórom őket, mert azt szerette, de eddig nem jutottam el a nyugati partra. A látomásban döbbentem rá, hogy a hamvak nincsenek velem, és lehet, hogy soha nem is fogom tudni teljesíteni ezt a vállalást. Ez fájdalmat és gyötrelmet okozott nekem.
Elveszítjük a fizikai otthonunkat?
Ez a példa arra szolgál, hogy megértsétek: békét kell kötnötök azokkal a dolgokkal, amik nem követnek titeket az új térbe. Sokan közületek nem a saját otthonukban fognak magukhoz térni. Egy olyan helyen lesztek, amit nem ismertek fel. Emlékeztek a hónapokkal ezelőtti videómra, ahol arról beszéltem, hogy az emberek azt kérdezgetik: „Mi ez a hely? Hol vagyunk?” Pontosan erről van szó.
Amikor a váltás megtörténik, nem csak annyi lesz a különbség, hogy kedvesebb a szomszéd. Egy teljesen más környezetbe kerülhetünk, amely nem köthető országokhoz vagy bármilyen megszokott címkéhez. Minden anyagi javunk – legyen az a büszkeségünk tárgya vagy érzelmi emlék – odaát már nem létezik.
Amikor nap mint nap a felkészülésről beszélek, erre gondolok. Nem csak arról van szó, hogy eltűnik a sötétség. Hanem arról, hogy egy olyan térben találhatod magad, amit nem ismersz fel. Minél jobban függetleníted magad az emberektől, a tárgyaktól és a fizikai világtól, annál könnyebb lesz az átmenet. Őszintén szólva, eddig én sem fogtam fel, hogy ennyire „otthontalanná” válunk (a szó fizikai értelmében).
Mit tehetünk most?
Nagyon fontos, hogy értsétek: ezt a váltást semmihez sem lehet hasonlítani, ami a kettős világban létezik.
- Hagyjátok abba a politikával való foglalkozást.
- Ne akarjátok „megjavítani” ezt a világot.
- Összpontosítsatok önmagatokra és a belső felkészülésre.
A cél az, hogy elfogadó állapotban legyetek. Amikor korábban az utcán heverő emberekről beszéltem, az annak a jelképe volt, hogy számukra a váltás és az egó elengedése túl sokkoldó volt, nem bírták el az átmenetet. Az 5. dimenziós váltás annyira mély és sokkoló lesz, hogy azt fel sem tudjuk fogni.
Az, hogy ezt az információt most kaptam meg, azt jelzi, hogy sokkal közelebb vagyunk a váltáshoz, mint gondolnánk. A napkitörések és egyéb kozmikus események csak előkészítik ezt a folyamatot, de a valódi váltás utáni állapot az, amiről ma beszéltem.
A segítőim hónapokkal ezelőtt azt mondták: „Még te is meg fogsz döbbenni, Mel.” Most már értem, mire gondoltak. Ez valóban megdöbbentő.
Kérlek, írjátok meg, ha nektek is voltak hasonló látomásaitok vagy információitok a jövővel kapcsolatban. Beszélgessünk róla a hozzászólásokban.
Tartsatok velem, és készüljetek! Viszlát legközelebb!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=dMdWR_X0_ro Az összefoglalásban segítség volt: Gemini
