Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2026. május 5.
Összefoglaló
A mai üzenet egy kétszer is megismételt látomáson alapul, amely a 3. dimenziós anyagi világ és az 5. dimenziós tudatosság közötti szakadék drasztikus növekedésére figyelmeztet. Mel egy hajó és egy kikötő hasonlatával élve rávilágít, hogy a két valóság közötti tér egyre szélesedik, és már nem sok idő maradt az átkelésre. Az üzenet külön elismeri azoknak a „fényharcosoknak” a munkáját, akik az „árkokban” küzdve segítik mások szuverenitásának visszaállítását és a sötétséggel való szembenézést, miközben hangsúlyozza, hogy a döntés ideje most jött el mindenki számára.
Boldog keddet mindenkinek! 2026. május 5-e van, és egy fontos üzenetet hoztam nektek.
Tudom, hogy ma kedd van, és keddenként általában valamilyen energetikai munkát vagy közvetítést végzünk, de ezt holnapra kell halasztanom. Arra kértek ugyanis, hogy osszak meg veletek valamit, amit két egymást követő napon is megkaptam. Tegnap reggel ébredéskor egy látomást kaptam, amit akkor még nem teljesen értettem, vagy talán nem is akartam foglalkozni vele – ne kérdezzétek, miért, egyszerűen csak félretettem. Ma reggel azonban pontosan ugyanazt a látomást kaptam meg újra. Ez egy jel volt: „Mel, figyelj oda!” Így is tettem, alaposabban megvizsgáltam, tisztázást kértem, és most átadom az információkat.
Le is rajzoltam a jegyzetfüzetembe, amit láttam, hogy szemléltetni tudjam nektek.
A szakadék növekedése
Képzeljetek el két vonalat, két teret. Az egyik a 3. dimenzió, a másik pedig az 5. dimenzió felé vezető út, a magasabb tudatosság. Ez a második tér még nem maga az új föld, de egy abba az irányba tartó tudatállapot. A kettő között pedig ott tátong az üresség, a vákuum.
A látomásban azt láttam, hogy az egyik lábam itt van, a másik ott, és segítek az embereknek átkelni az egyik oldalról a másikra. Közben azt hallottam magamtól: „Siessetek, nincs már sok idő! Siessetek!” Megkérdeztem, miért történik ez, és azt mutatták, hogy a két tér közötti távolság egyre nő. Távolodnak egymástól.
A szellemi segítőim egy másik hasonlatot is adtak: ez olyan, mint egy hajó a mólónál. A hajó már elkezdett kifutni, és én segítek az embereknek felszállni rá. Ez az átkelés már jó ideje zajlik, nem újdonság, hiszen a tudatosság emelkedése folyamatos. Ami viszont új, az az, hogy a távolság, ami eddig kicsi volt, most hirtelen és gyorsan megnőtt. Ezért sürgettem az embereket. Amint a rés túl szélessé válik, már nem lehet majd egyszerűen átlépni.
Az „árkokban” végzett munka és a szuverenitás
Sokan közületek, fényadó munkások és harcosok, ugyanezt teszik: az egyik lábatok itt, a másik ott, és segítetek másoknak. Az én esetemben ez a napi üzenetekben és a magánbeszélgetésekben nyilvánul meg. De van valami, amiről beszélnünk kell: a 3. dimenziónak sok rétege van.
Sokan közülünk, akiknek a lelke a segítségnyújtást választotta, rendszeresen visszajárnak ezekbe a sűrűbb terekbe. Én magam is sokat voltam az „árkokban”, ezért is beszéltem korábban olyan valóságokról, amik ebben a sűrű térben léteznek – például a nanorobotokról. Sokan vádoltak félelemkeltéssel, de a valóság az, hogy be kellett lépnem abba a térbe, ahol ez a valóság már létezett valaki más által, hogy tapasztaljam, és tudatosítsam bennetek.
A tudatosság választási lehetőséget hoz. Nem választhatsz olyasmit, aminek a létezéséről nem is tudsz. Ha elmondom, hogy léteznek nanorobotok, és azok befolyásolhatnak téged, választás elé állítalak:
- Félelemben maradsz.
- Saját kezedbe veszed az irányítást, megvéded magad, és egy olyan valóságot választasz, ahol ezek nem hatnak rád.
Amikor felismerjük, hogy valami el akarja venni az önrendelkezésünket (szuverenitásunkat), újra képessé válunk a választásra és az önfelhatalmazásra. Ezzel pedig elindulsz a 3. dimenzió rétegein keresztül a magasabb tudatosság felé.
Tisztelet a harcosoknak
Szeretném kifejezni a tiszteletemet mindenkinek, aki ott van az „frontvonalban”. Azoknak, akik nem félnek szembenézni a sötétséggel – nemcsak a sajátjukkal, hanem a külsővel is. Aki tagadja a sötétség létezését, az valójában leértékeli azt a munkát, amit mi ezekben a rétegekben végzünk. Nem minden lélek választja az „árkokat”, és ez rendben van. De aki nem ott van, annak nincs joga ujjal mutogatni azokra, akik ott végzik a nehezét.
A sötétséget a látomásban egyfajta sötét ködként mutatták meg. Ez a köd megpróbált átjutni a másik oldalra, de nem tudott – beleesett a szakadékba, az ürességbe. Ezért van az, hogy sokan közületek már nem tudnak úgy létezni a régi helyeken vagy régi szokásokkal, mint korábban. A szakadék már túl nagy. Én magam is egyre kevesebbet veszek részt a 3. dimenziós játszmákban, mert a másik oldal biztonságosabb, és most már ott kell védenünk és építenünk az új teret.
Mit jelent az, hogy „nincs sok idő”?
Valójában nem tudjuk. Lehet holnap, jövő héten, vagy hónapok múlva. Idővonalat soha nem kapunk. De ez az első alkalom, hogy ilyen típusú figyelmeztetést kaptam. Ahogy az órára nézek, éppen 11:22-t mutat – nincsenek véletlenek.
Itt tartunk most. Ezért érződnek a dolgok furcsának és másnak. A világok szétválása elérte azt a pontot, ahol ténylegesen dönteni kell. Tudom, hogy sokan már döntöttetek és a túloldalon vagytok. Ez az információ azért kell, hogy tudjátok tartani a teret, a rezgést és a szeretetet azokért, akik még a másik oldalon vannak, vagy úgy döntenek, hogy nem jönnek át.
Írjátok meg a gondolataitokat erről a látomásról és az illusztrációról. Holnap várlak titeket az energetikai közvetítéssel!
Vigyázzatok magatokra! Viszlát!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=TwzP5mlOIlo Az összefoglalásban segítség volt: Gemini
