Üzenet közreadásának eredeti dátuma: 2025. november 07.
A jelenleg tapasztalható energiák legfontosabb üzenete — mostantól kezdve egészen december teljes hónapján át, az Újév átjáróján keresztül — a jelenlétről szól. Gyakran állandóan törekszünk valamire. Folyton nyomjuk előre az energiát. Előre vetítjük az energiánkat, a figyelmünket, a szándékunkat egy olyan időpontra, ami nem a most. Most azonban arra hívnak, hogy horgonyozd be magadat szilárdan a jelen pillanatba, és éld meg önmagadat ebben a pillanatban, annak teljességében.
Értsd meg, hogy amikor akár a múltba, akár a jövőbe vetíted ki magad, az tulajdonképpen egy vágy arra, hogy máshol legyél, ne itt, és egy másik idő energia-minőségét éld át — valami olyasmit, ami nem a mostban történik. Amikor azonban szilárdan lehorgonyozzuk magunkat a jelenbe, valóban mélyre merülhetünk abban, amit ez a pillanat valójában kínál.
Időnként — főleg ha hozzászoktunk a múltba vagy a jövőbe való vetítéshez — kényelmetlennek érezhetjük a jelen pillanatban maradást. Olyan, mintha ha nem vetítünk ki valamelyik irányba, akkor elfogadnánk valamit, amit talán nem akarunk, vagy valamit, ami még változhat, elmozdulhat. Mintha a jelen pillanat elfogadása és a benne való megállás azt jelentené: „rendben van így, és ezt akarom örökre”.
Valójában azonban minél inkább jelen tudunk lenni a mostani tapasztalatainkban, annál inkább képesek leszünk hasznosítani mindazt, amit a jelen pillanat mutat és tükröz nekünk — ezáltal tudunk valódi igazodással továbbhaladni. A jelenben való elfogadásban való megpihenés pontosan az a kulcs, ami átvezet bennünket az önmagunk következő evolúciós szakaszába.
Ahogy belépünk ebbe az átjáróba, amely jelentős lehetőséget hordoz a tudat kitágulására — különösen 19-étől az év végéig — valódi esély nyílik nagy perspektívaváltásokra, nagy elengedésekre, a korlátozó hiedelmek és félelmek nagymértékű feloldására. Ennek módja pedig a jelenlét. Amikor jelen vagyunk, teret adunk annak, hogy ezek a dolgok természetesen a felszínre jöjjenek, mert a múltba vagy jövőbe vetítés sokszor egy finom elkerülési forma: egy kísérlet arra, hogy biztonságot és kapcsolódást találjunk egy olyan pillanatban, ami nem a most.
Ha a jelen pillanat félelmeket, bizonytalanságot vagy olyan érzéseket hoz fel, amelyeket nem akarunk érzékelni, akkor ez lehetőség arra, hogy belesüllyedjünk, felismerjük és érvényesítsük ezeket az élményeket önmagunkban. Csak ezután következhet a változás. A jelenlétet és a felismerést nem lehet átugrani — ezeknek kell először megtörténniük.
A meghívás tehát az, hogy mélyen merülj bele a jelen pillanatba, és engedd, hogy ez vezessen tovább az év hátralévő részében.
